I love your smile

Édes Istenem, hogy mennyire imádom a fiaimat! Borzasztóan szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen csodálatos, igazi kis egyéniségeknek lehetek az anyukája. Mind a három igazán különleges: Botond álmodozó, érzékenyebb és nagyon-nagyon érdeklődő. Sokszor tudományos és igazi szőke herceg :)

Márton vadabb, energikusabb, viccesebb és másolka. Folyamatosan lesi a Botit, próbál olyan lenni, mint Ő. Ezért írattuk külön csoportba, hogy érezze , Ő külön is nagyon értékes kis ember. Legyenek saját barátai  és ne Ő legyen a kis Szántó ...

Csanád még picike, de már most látszik, hogy nála is kiüti a biztosítékot a cukiságfaktor. Értelmes, bújós és nagyon közvetlen eddig :)

Viszont sokmindenben hasonlítanak is: együtt jóban, de még inkább a rosszaságban. Imádnak vizezni, legyen az fürdőkádban, medencében vagy csak egy kis vödörnyi a homokozóban. Nagyon szívesen játszanak a kertben, az udvaron és imádnak bringázni, motorozni.

Van olyan is, amit egyszerre utálnak: az ünnepi ruhába öltözést és a frizurázást. Talán  erős, hogy utálják, de nincsenek oda érte. S mikor ez társul azzal, hogy anya jobbról - balról kattintgat a telefonnal és ájuldozik, hogy mennyire cukik, nah az már sok :) A Boti még menőzött, hogy olyan a frizurája ,  mint apának, de Mártonnak hamar tele lett a hócipője a készülődéssel. Neki nem tetszett a zselézés sem. Csííííz!!! Nem, nem, nem :) Kis dulifuli :)

Az oldal a júniusi vázlat kihívására készült a Stuck Sketches blog oldalon:

http://stucksketches.blogspot.hu/2017/06/june-15-2017-challenge-featured-layout-1.html